Az ókori egyiptomi civilizáció Észak-kelet Afrika ősi civilizációja, a Nílus folyó alsó vidéke körül terült el, mint a mai Egyiptom modern állama is. Egyiptom a Nílus-völgyi civilizációk egy nagyobb összességének része volt, aminek régiói Egyiptomtól délre, a mai Szudán, Eritrea és Etiópia területén helyezkedtek el. Az egyiptomi civilizáció szövetsége i. e. 3150. körül alakult ki, Felső és Alsó Egyiptom politikai egységének megszületése által, így került trónra az első fáraó, és fejlődött Egyiptom a következő három évezredben. Az birodalom történelme stabil Királyságok láncolatán keresztül korszakokra osztható, amiket bizonytalanabb időszakok választanak el egymástól, ezeket köztes időszakoknak nevezzük. Az ókori Egyiptom aranykorát az Új Királyság időszaka alatt érte el, ezen időszak után kezdődött annak lassú hanyatlása. Egyiptomot idegen hatalmak hódították meg ebben a késői szakaszban. A fáraók kora hivatalosan i. e. 31-ben ért véget, amikor Egyiptom a Római Birodalom fennhatósága alá került és római provincia lett.
Az ókori egyiptomi civilizáció sikere részben azon képességéből eredt, hogy képes volt alkalmazkodni a Nílus folyó völgyének körülményeihez. Az előre jelezhető áradásoknak és a termékeny völgy irányított öntözésének köszönhetően a völgy fel tudta halmozni a gabonát, ami hajtóerőként szolgált a közösség és a kultúra fejlődése számára. A megosztható erőforrások miatt, az adminisztráció támogatta a völgy és a környező sivatagi régiók ásványi anyagainak kiaknázását, az írás rendszerének egyik korai kifejlődését, közösségi építészeti és mezőgazdasági vívmányokat, kereskedelmet a közeli területekkel, és egy hadsereg kialakítását, hogy legyőzzék az idegen ellenséget és megerősítsék Egyiptom dominanciáját a vidéken. Ezen cselekedetek megszervezése és motivációja elit írnokok, vallási vezetők, és a fáraó ügyintézőinek vállán nyugodott, a fáraó irányítása alatt, aki biztosította az együttműködést és az egységet az egyiptomi emberek között, a vallás egy bonyolult rendszerével való szerves összefüggésben.
Az ókori egyiptomiak számos vívmánya volt például a kőfejtés, a kérdőívezés, az építészeti technikák, amit a hatalmas piramisok, templomok és obeliszkek építése során alkalmaztak; a matematika rendszere, egy gyakorlati és hatékony gyógyászati rendszer, öntözési rendszerek és mezőgazdasági termelő technikák, az első ismert hajók, az egyiptomi kerámia és üvegtechnológia, az irodalom új formái, és a békeszerződés első ismert formája. Egyiptom sokáig tartó hagyatékot adott nekünk. A művészetét és építészetét széles körben másolták, és a kincseit a világ messzi tájaira is elvitték. Csodáinak romjai írók és utazók fantáziáját inspirálták évszázadokon keresztül. A korai modern szakasz antikvitások és a feltárások felé tanúsított új keletű érdeklődése az egyiptomi civilizáció tudományos feltérképezéséhez vezetett, és a tőlük ránk hagyott kulturális örökség nagyobb elismeréséhez is.
