Egyiptom gazdag volt építő- és díszítőkövekben, rézben, és ólomércben, aranyban, és féldrágakövekben. Ezek a természetes erőforrások lehetővé tették az ókori egyiptomiak számára, hogy világcsodákat építsenek, szobrokat faragjanak, eszközöket készítsenek, és ékszereket készítsenek. A balzsamozók sót használtak a mumifikálásra, és gipszük is volt, amiből vakolatot készítettek. Érctartalmú köveket a keleti sivatag gázlóin találtak és a Sinai hegyen, ezek kitermelésére nagyobb államilag felügyelt expedíciók vállalkoztak. Núbiában kiterjedt aranybányák voltak, és a világ első ismert térképeinek egyike e vidék egyik aranybányáját ábrázolja. A Hammameti gázló gránitban és homokkőben és aranyban volt gazdag. A kovakő volt az első ásványi anyag, amit szerszámok készítésére használtak, és a kovakő kézibalták szolgálnak tanúként a Nílus völgyének legkorábbi benépesítéséről. Ásványi anyag darabokból gondosan pengéket és nyílhegyeket készítettek, ezek kevésbé voltak kemények, és hamarabb tönkrementek, mint a később rézből készült ugyanilyen eszközök.
Az egyiptomiak ólomból hálónehezéket készítettek, ólomnehezéket, és kis figurákat. A réz volt a legfontosabb fém, amit eszközkészítésre használtak az ókori Egyiptomban és ezt malachit ércből készített kazánokban olvasztották, amit a Sinai hegyen bányásztak. A munkások aranyat gyűjtöttek, ahogyan a rögöket kimosták a folyó üledékéből, vagy egy sokkal keményebb folyamatban leőrölték és kimosták az aranytartalmú kvarcitot. Vaslelőhelyeket felső Egyiptomban találtak, és ezeket a késői szakaszban termelték ki. Minőségi építőkövekben bővelkedett Egyiptom; az ókori egyiptomiak a Nílus mellett bányászták a mészkövet, Asszuánban a gránitot és bazaltot, homokkövet pedig a keleti sivatag dűnéin. Díszítőkövek lelőhelyeiben is gazdag volt Egyiptom, mint például porfírban, alabástromban és karneolban, amit a keleti sivatagban gyűjtöttek még az Első Dinasztia előtt. A Ptolemaioszi és római időkben smaragdot és ametisztet is gazdagon kitermeltek.
