Történelem segédanyagok

A hieroglifikus írás i.e. 3200 körül keletkezett és 500 szimbólumból állt. Egy hieroglifa egy szót, egy hangot vagy egy néma határozót is jelenthetett; ugyanaz a szimbólum különböző szerepet töltött be a különböző összefüggésekben. A hieroglifikus egy hivatalos írás volt, és kőemlékműveken és sírokon használták és olyan részletesek voltak, hogy önmagukban is művészeti alkotásokat jelentettek. A hétköznapi írásban az írnokok egy folyóírási formáját használták, amit hieratikus írásnak nevezünk, ez könnyebb és gyorsabb volt. Míg a hivatalos hieroglifákat sorokban vagy oszlopokban lehet olvasni (bár általában jobbról balra olvasandók), a hieratikus írást mindig jobbról balra írták, általában vízszintes sorokban. Később a démotikus írás, az írás egyik újabb formája vált elterjedté, és ez az írásforma – a másik, hivatalos hieroglifákkal együtt – szerepel a Rozetta kövön a görög szöveg mellett.
Az időszámításunk szerinti első század környékén a kopt ábécét kezdték használni a démotikus írás mellett. A kopt egy módosított görög ábécé, néhány démotikus jellel kiegészítve. Bár a hivatalos hieroglifákat az időszámításunk szerinti negyedik századig használták szertartásos célokra, végül csak egy maroknyi pap tudta már őket elolvasni. Ahogyan a hagyományos vallási intézményeket felszámolták, a hieroglifikus írás tudománya jórészt elveszett. A megfejtésükre irányuló törekvések Egyiptom bizánci és iszlám befolyás alatti koráig nyúlnak vissza, de csak 1822-ben, a Rozetta kő megtalálása után, Thomas Young és Jean-François Champollion kutatásai következtében nyertek, majdhogynem teljes mértékű megfejtést.